Van egy jó, vagy rossz tulajdonságom. Óriási hajlamom van arra, hogy elvesszek. Naívan elindultam pre-paid kártyát venni, és szállodában hagytam a telefont, amibe bele tudnák tenni. Még szerencse, hogy offline módba lementettem a város térképét, de én ettől még sikeresen el tudok tévedni. Most is. Szeretek eltévedni, mert ilyenkor megismerhetsz olyan tájakat, amelyek nincsenek feltüntetve. 

San José nagyon hasonlít Nápolyra nekem. Mindenhol erős benzingőz, meleg, pára, és minden zajos. Itt valahogy, még ahogy kint ülök a kertben, minden dinamikában, mozgásban van. Hangosak a madarak, a szél hangosan mozgatja a hosszú pálmafa leveleket, épp trombitaszó hallatszik messziről, parti van. Az úton is. A belvárosban, annyira, hogy a szállodában külön versenyelőnynek tartják (táblán jelzik), hogy NEM a belvárosi büdösben, zajban vannak, mégis 20 perc a belváros. És tényleg. 

Szóval, ott vagyok a melegben, a párában, hangosan áramol kifelé minden üzletből a salsa, az utcán meg rikkancsok állnak és kurjongatnak, hol egy boltot hirdetve, hol telefonkártyát ajánlva, de legtöbbször nem értettem, mit üvöltöttek. Sok a földön fekvő ember, mindegyiknél elmondtam egy imát, legyen neki jobb napja, sok az olyan koldus, aki megszólít az utcáról. Többek közt azért, mert külföldi vagyok. Sok itt az amerikai, akik miatt felmentek az árak. Én nem tudom, ők hogyan bírják, de eszméletlen drágaság van, még a magyar árakhoz képest is. És mivel nem iható a víz, vagyis a külföldi gyomroknak nem, így azt is szükséges beszerezni. Tegnap a közértben szólítottak meg azzal, hogy mennyibe kerül a cola, angolul, mondtam az árát angolul. Félig spanyolul , félig angolul beszélt a srác. Eltelt egy kis idő, mire leesett, hogy ő azt szerette volna, hogy én vegyek neki colát. Para mi.- végül megértettem, de annyira lesokkolt ez a jelenet, hogy továbbléptem. Nem voltam kedves, de épp akkor csak ezt tudtam tenni, legközelebb talán másképp reagálok.

Úgy tettem, mint aki tudatosan téved el. Kis területen képes voltam vissza-visszatérni valahová. Észrevétlenül, nem sikerült :)  Amióta az eszemet tudom, szeretnék átlagos lenni. Nos, ez itt, egyáltalán NEM megy. Eleve 174 cm magas vagyok, tegnap 2 ember volt, aki magasabb volt nálam. Világos göndör (vagy a mostani állapotában szöszös valami) hajam van, világos színekben pompázom, itt mindenki sötét ruhában jár,  plusz az arcom vonalai sem idevalóak. Úgyhogy esélytelen átlagosnak lennem itt. 

A járdán nem lehet csak úgy járni, mert rengeteg kátyú van a járdán, nagyon kell figyelni. A végén már csak közértet kerestem, hogy legyen kajám, és kínomban, mikor már harmadszorra eltévedtem, megkérdeztem egy lányt , merre van itt közért, és persze, ahogy lenni szokott előtte álltam, de olyan jó, hogy pont megint olyan személyt kérdeztem meg,aki értette a kérdésemet. Hála, hála.

A következő képen az érdekesség az volt, hogy 16 órakor már volt közvilágítás.

A belvárosi tömegről, és hangoskodásról nem készítettem felvételt, épp megpróbáltam eljutni a címig. :)

A kertről küldök képeket, mert ez itt eléggé gyönyörű, mondjuk nem napos, mert eleve felhős az ég, és olyan buja a növényzet, hogy nem jön át a fény. Tegnap 18 órakor már telefonnal olvastam, annyira nem volt fény...és reggel is, ködös minden. Nem csoda, monszunidőszak van novemberig.