Elsőre furcsa volt, másodszorra már azt hittem, hogy leettem magam, harmadszorra már megszoktam azt, hogy az emberek csak úgy, rád mosolyognak. Néha még csak úgy, egy sziát is mondanak.
Ezt több okból teszik:
1, mindenki vakáción van, pihen,
2, egy gyönyörű, stabilan verőfényes, tengerparton vannak,
3, ez már Nyugat,
4, nem kell félniük az újabb hírtől, amire reagálniuk kell, legyen szó oktatásról, közpolitikáról stb. max azt gondolják, akkor sztrájkolunk. De abban a melegben, a parttól 50 méterre, yachtok és alacsony padlójú autók árnyékában senki nem gondol tömeges dühöngésre.

Saint Tropez – egy falu.

Egy toronnyal, egy kisebb öböllel, néhány meredek szűk utcácskával. Nyáron úgy kell ezt a helyet elképzelni, mintha a Budai várba kb. egymillió embert küldenél lófrálni.
Jönnek-mennek-vásárolnak. Látni lehet, szendvicseket majszoló, szomszédos, szintén falucskában megszálló turistákat, ahogy Cannes-ból áttévedő Porsche coupe-ban utazó fiatalokat. Nap kezdetén befelé alakul ki dugó, estefelé pedig mindkét irányban, mennek haza, vagy mennek befelé partizni.
A szép anyuka, jóképű fiatal apuka látványa igen megszokott. Vánszorognak a hegyesszöget bezáró utcákban, hogy le tudjanak ülni enni, és végre kis ölebük (ami persze alanyi jogon jár minden francia családnak) megpihenhet.
A bolton belüli árak horribilisek. Az áruk kínálata szerény, minőségük kiváló, pl.: pink pulóver gyermeklány számára közel 128 euró, barátok közt is 48000 ft, egy pár férficipő 750 euró 285 000 ft.
Parton inkább családok pihengetnek, persze azokon a területeken, amelyek épp nem lezártak, valamelyik szálloda számára. Ritkán látni párokat, vagy fiatalokat. Talán még csapatban kullogó 17-19 évesekkel találkozhatsz, akiknek buli az élet.

Yachtok

Yachtok- bevallom kerültem azt a partrészt, ahol a yachtok pihennek. Ahol a kispénzű családos turisták fényképezték magukat a yachtokkal, várták, hogy meglátnak egy-két hírességet. Sőt a szemben lévő bazársort is kerültem. Bent a yachtban üldögélnek beszélgetnek, kint a papucsok a parton, mintha a tengerpart az előszobájuk lenne. Nagybátyám szerint csak a cselédeket küldik ki kajáért, legtöbbször ők ki sem teszik a lábukat a partra, főleg nem tömegben.
Estefelé a vízen lévő sok hajó fényei, olyanok mintha a tenger közepén egy új város alakulna ki, pedig csak a hajók. Ünnepnapkor óriási tűzijátékok voltak a parton, erre a hajók később tülköléssel válaszoltak, éjjel 11kor. Olyan hangosan, hogy az egész öblöt, szomszédos faluk szobáit is betöltötték. Kérdeztem, ez most komoly? Hétköznap van, néhányan már alszanak. Válasz: ha a marokkói vezető hajója szól, akkor itt mindent lehet.

Scooter

Scooterre- itt nem olaszos vespákra- pattannak (habár nagy itt az olasz étel dömping, imádat). Igen veszélyes, mert jönnek, előznek, reggel este ki, és befelé tartó dugóban nekiindulnak, sőt kis utcácskákon is előretörnek. Nagybátyámnak is volt néhány esése, így ő már jóval óvatosabb, de szerinte is, ezzel a legésszerűbb itt közlekedni. Lassan a turizmusból fakadó embertömeg, olyan hátráltató lesz, mint Rómában (ott is sok római polgár már-már háta közepébe küldené a látogatókat).

Én jobban szeretek sétálni, napi 6 km-t sétálgattam, nem okozott problémát, mondjuk vicces volt az, hogyan néztek rám, mikor közöltem, hogy gyalog megyek. Akkor megértettem, milyen kényelmes is az a nyugati élet! Már 100 méterre is eszközre pattannának. Gyalog mindent megismerhettél, megfigyelhettél, melletted a tengerpart, leírhatatlanul szép kék színével hívogat. Közben mindenféle járművekből elismerő dudálások feléd. Best of: piros Ferrari:). Persze a gyalogosok és a bringások is jeleznek a nőknek, de ők inkább egy hangos Hello-val, vagy fejbiccentéssel. Nem tolakodóan, nem tapadóan, teljesen természetesen, ahogy olasz, francia férfiaktól elvárjuk.
Parton, ami szabad terület, ott közstrand van, nincs belépő (csak juss el, és élj ott). Senki nem néz, nem vizslat, mint pl. Balatonon, és persze nem viszik el a holmidat, ha bemész a tengerbe. Mindenki a tenger felé fekszik le. Akármerre is süt a nap, a napozók lába a tenger felé néz.

Mintha mindennek a kezdete és vége lenne: a tenger.

[ez egy korábbi írásom - BM.]