Egy nagyon kedves barátnőm, rámírt,  hogy olvassa a blogot, és csak megkérdezné, hogy "ugye azért kicsit jól érzed magad kint?" 

A kérdést követően bűntudatom lett. Vajon érezhetem-e magamat szomorúnak? Hogy kelthetek másokban aggodalmat? Vajon elkényeztetett királykisasszonynak tűnök innen, vagy túlzóak a leírásaim?

Kicsit belementem ebbe a kérdésörvénybe. Én mindig azt állítom magamról, hogy kellemetlenül optimista vagyok, mert igen, nem tudok sok időt negatív érzésekben tölteni, és ha csak lehet, valamit mozgásba hozok, átalakítok, főképp, ha kisüt a nap. Mégiscsak nyári gyerek vagyok, sőt nap leánya, oroszlán.

De közben meg jött az a gondolat is, hogy sosem tehettem meg, hogy belemerülök a depresszióba. Nem tehettem meg, hogy még jobban megnehezítem anyám életét, így megpróbáltam megfelelni, jó lenni, persze ellenállás volt bennem mindig, de én arra erőként tekintek, nem úgymint a depis befelé elvonulás. És nem is szerettem volna szomorúvá tenni senkit. Édesanyám mély szomorúságát úgyis mindenki magán érezte.  Tehát ezen dolgoztam, ez jött fel, erre a kérdésre, és teljesen oké, hogy feljött. Mert ezt még engedtem el.

Az, hogy itt tényleg kifelé mozdulsz a komfortzónából, annak a megélése mindenkinél különböző. Van, hogy rosszul élem meg, az oroszlán egy stabil, fix jegy, nem szereti a változást, itt meg minden dinamikus. De így teremtődik meg a flexibilitás. A rugó legördül lépcsőfokról, lépcsőfokra, újabb mintázatokat írva le a térben, fel és le, a skála minden pontját megéli. Fentről, lélekfejlődés szempontjából, igen hasznos, hogy ez történik velem, minden egyes testi reagálásomra rá tudok nézni, minden egyes gondolati ellenállásom is hasznomra válik. Mert,  miért is történt ez? Miért is jött fel ez az érzés? AZ ismerős, azért ismerős, mert már van rá fix nézőpontod, szokásod, válaszod.  Van olyan személy, aki szereti a szabadságot, és a spontaneitást.  Én igyekszem tartani az iramot, és nem félek kimondani, hogy néha lemaradok :) De ahogy változik a komfortom határai, az tanulás, tanulni, én sem mindig szeretek. Tanulom ki az a Mari, aki az eső miatt nem alszik, aki büdös, mert a ruhái nem száradtak meg, hanem nedves maradt, és így büdössé válik, ki az, aki fél kijönni a bungalow-ból, mert a kutya hazáig követte és befutott a házba, tanulom magam és ez néha fáj :)

Persze egy idő után ez a létforma válik komforttá :), már nem zavar, hogy megosztom a szállásomat ennyi állattal, rovarral. Itt vagyunk, együtt élünk, és valahol ez is az élet rendje, csak én Pesten elszoktam, elzárva élek tőlük. És ez is csak egy választás.

Említek pozitívumokat (teljesség igénye nélkül):

-napsütés, oh, ha kisüt a nap, az csodás (nyári gyerek)

-tenger - órákig tudnék ülni csak a parton, sokszor ha kisüt a nap, sikerül is, csak hallgatom a hullámokat, közben tisztulok. 

-szél - imádom, hogy itt nincs rettentő hőség, mindig fúj a szél, futás közben ez óriási kincs :), de napozáskor is jól jön

-Univerzumról való tanítás- azt gondolom, hogy most nem tudnék csodásabb dolgot, tevékenységet elképzelni magamnak, minthogy az Univerzumról oktassak, és meditációkat tartsak. Nekem ez könnyű. Szokom is azt, hogy azért fizetnek, ami könnyen megy. Mert ugye úgy vagyunk kondicionálva, hogy vért, verejtéket, könnyeket kell feláldozni  a sikerért, mindenért. De mi van, ha nem így van? Sok választásom vezetett ide, hogy most másoknak hozzak könnyebbséget az életükbe! És ez sikerül. Érzem. Csodás oktatási hétvégéket töltöttem itt, a csoportok nagyon kedvesek, mindenki kedvesen fogadott, több meditációt is tartottam, több egyéni  oldást is csináltam, több embernek hoztam egyéni életébe könnyebbséget, ami most nekem az életem értelme, tehát az, hogy könnyebben távozzon el valaki, mint ahogy jött (Teréz Anya). De ezekről nem írok itt mélyen, mert nem mindenkinek egyforma a befogadása (volt ebből többször is problémám, hogy én tiszta őszinteséggel nyilatkoztam olyanról, amiről nem kellett volna, mert a másik nem volt erre befogadó. Egyébként ez lehet bármi is, de én itt spirituális dolgokra gondolok. Lehet, hogy igazam volt, de nem ott és nem úgy és nem neki, de ebből is tanultam.) De lehet, hogy ez is hiba, vagy lehet, hogy hiba az, hogy nem domborítottam ki, és az is lehet, hogy így történt a legjobban, mert feljött ez a kérdés, amivel én nem is foglalkoztam.

-kedvesség - itt nem ment el mellettem még ember, aki nem köszönt volna rám. Holà! Sőt, ma megfordult egy motoros, hogy segítségemre legyen, és elszállítson, holott én csak picit megpihentem futás közben :) , de rögtön segítenek. Amikor valódi spirituális segítségre volt szükségem, mert el voltam veszve, azonnal kaptam segítséget otthonról, akárhány óra is volt.