Ha Panamában jársz, akkor szinte három várost láthatsz egyszerre, mert a városnak van egy Manhattan fílingje, a sok felhőkarcolóval, van egy Miami oldala az elhagyott amerikai katonai létesítmény átalakításával, és van egy óvárosi- szegényvárosi része is. Egyszerre lehetsz három helyen!

Hajnali kettő órakor keltünk a Karib-tengernél, hogy felzötykölődjünk a hajnali 3 órás busszal San Joséba, hogy utána repülővel Panamába érkezzünk. Mindezt úgy, hogy aznap Panamában este 18 órakor előadást kellett tartanom, majd meditációt. Szóval reggel még a bogarakat kerestem a cipőmben, mert nehogy benne legyen mikor felveszem, bármi itt van, az csíp :), majd az este egy luxus felhőkarcoló lakosztály medencéjénél végződött. 

Totál a két végletet tapasztaltam meg 1 nap alatt. Teljesen más Panama energiája, mindenhol business a levegőben, pénz áramol az épületekben, óriásiak a lakások, minden teljesen túlzó, semmi sem elég, semmi nem áll meg, de nem úgy mint Costa Ricaban, hogy azért dinamikus minden, mert maga a természet folyton áramol, itt valami mesterséges áramlás van, tényleg, mint Amerikában. Szó szerint mesterséges áramlás van, a csatorna miatt. Egy lány a meditációt követően mesélt nekem arról, hogy az ország ott került mélyrepülésbe, amikor nevét és helyét adta annak, hogy szétválasztja a kontinenst, és robbantásokkal megnyitja amerikát. És tényleg, mennyire igaz, hogy milyen karmát vett így magára az ország! Nem elég, hogy a spanyolok a legnagyobb történelmi genocídiumot csinálták itt (folytatta a lány), de a kalózok is itt voltak, sőt a kontinens átalakítása is. Nagyon vegyes energiákat érzek itt. Őrült nagy az amerikai befolyásolás, akár nyílt, akár tudattalan módon.

Nem mesélem el, mert utána lehet nézni, hogy nem is Panama lett volna a csatorna végső helye, de így történt. Megkérdeztem az egyik hallgatót, hogy tudja-e hogy mi lett volna Panamával, ha nem itt van a csatorna: Banán-köztársaság lennénk .-  felelte egyszerűen, és bölcsen.

Mix energies

Nem érzem pozitívnak az amerikai energiákat. De nem mennék bele mélyen, mert ez sem az én asztalom, csak arról írok, amit érzek ezen a területen. Olyan mozgó energia van itt, ami mindig keresi a lehetőséget, a potenciált, miből lehet pénzt csinálni, hogyan lehet előrébb jutni, de nem egy természetes úton, hanem kreálva, erőltetve.

Olyan szerencsém van, hogy láthattam belülről, hogy milyen itt a nagypolgári élet. Cselédséggel, óceánra néző erkéllyel, gyönyörű épületi belső megoldásokkal.

Ez a hivatalos porta, az épület lakói számára tartott ház belső udvara...Egyszerűen, lenyűgöző.

Épp arról beszéltem a tolmáccsal, hogy ha itt élnék, ahol cselédek vesznek körül, ilyen és ennyi csoda van körülöttem, talán én nem a lélekfejlődéssel foglalkoznék, mert minden itt van karnyújtásra. Nagy erőket tud megmozgatni például az elégedetlenség, de itt nem lehetne elégedetlen az ember, maximum mohó, és többet akarna. Valahogy ott az óceánt bámulva értettem meg a drogozáshoz nyúló gazdagok, illetve celebek okait (persze nem mindenki teszi és választja ezt a módot.) De vajon az ennyire kielégítő élet, nem válik-e unalmassá egy idő után, nem teszünk bele egy kis csavart a függőséggel? Valahogy ezt értettem meg ott a totális jólét közepén, és nem megítélést érzek magamon, hanem megértést. És mekkora dolog az, hogy az ottani tulaj spirituális iskolába jár és meg így is, foglalkoztatja a lelki fejlődés)

A kisMiami oldaláról fotóztuk a kisManhattant :)

A "cselédek" vagy kisegítők csendesek voltak, pontosan dolgoztak. Próbáltam velük beszélni, de még rám sem néztek. Még hozzájuk sem léphettem, mert amikor kenyérért indultam volna, felugrott a házigazda és kért. Kicseleztem a végén, és bejutottam a konyhába, hogy személyesen köszönjem meg az ebédet. Ahogy beléptem  meleget éreztem meg, ami meglepő, mert az egész lakásban, és egész Panamában hűvös van az épületekben, olyan 18 fok (az utcán is fel vannak öltözve totál, zárt cipő, hiába van 32 fok kint 9 órakor, bent mindenhol hűtés van. Ellentétben costa ricával, ott sehol nem láttam légkondit, csak ventilátort, de ott ugye, mindenhol magas fák árnyékában vannak, itt meg minden beton.) Szóval, a konyhában, ahol ott van a személyzet, ott nincs légkondi. Mélységesen megérintett engem. Én sálban pulóverben ülök  a pompában, kis félmillió forintot is érő kiskutyusokkal, tőlem meg 2 méterre, a személyzet a dög melegben dolgozik. Nagy a kontraszt még a lakáson belül is. Arra is gondoltam, hogy nem is vagyok én olyan távol a cselédek helyzetétől, a kislakásomat, és társasházamat nézve, ahol élek. Talán közelebb is vagyok hozzájuk,  mint ahhoz, aki vendégségbe fogadott.

Elmentünk megnézni a kisMiami-t, óriási, amerikai autóval, és persze csak ilyen van itt. De távolsagok, lehetetlen erőviszonyok, nincsenek, feleslegesek ezek az autók...

Egy kisMiami...

Elvittek az óvárosba minket, ahol egyemeletes házacskák voltak, teljesen meglepő, ennyi torony mellett, meg láttunk pusztulásnak indult épületeket, sőt, szegénynegyedeken keresztül haladtunk át... 

Óvárosi látkép...

Annyira eltévedtünk, hogy besétáltunk egy katonai területre az óvárosban, kiderült, az valamilyen minisztérium volt, és ahogy kifelé iszkoltunk, a katonák hangos Hola-zásba kezdtek. Na, vagy nem láttak még két európait, vagy itt ilyen szívélyesek a katonák.

Közben belesétáltunk egy quinceanera-ba (itt a 15 éves lányok ezzel ünneplik a nővé érésüket). Láthatjátok, hogy ez anya számára is ünnep, itt egy anyuka ugyanabba a ruhába öltözött, mint a lánya, ez a helyi népviselet itt a piros fehér ruhára gondolok, ugyanolyan volt a lányon,mint anyukán). Óriási ünnep ez a latin országokban, mikor nővé érik a leány. Főképp apák szeretik, tehát azt, hogy megtáncoltathatják a kis-nagylányukat. És a lányok össze-vissza pózolnak, kicsit rosszul viselték, hogy addig csodálkoztunk, hogy benne maradtunk a képeikben, és ránk szóltak, hogy haladjunk azért már tovább...

Taxik

Az utcán elég szemtelenek a taxisok, gyalogolsz épp és ráddudálnak, Taxi? Épp sétálsz, nem megállsz, hogy keress egyet. Nem is értettem, de egy 100 méteren belül vagy háromszor ledudáltak.

Amikor nekünk kellett taxis, megláttam egy lepukkant autóban ülő férfit, fényes volt, hogy vele menjünk, biztattam társamat, hogy intsük le. A sofőr első kérdése, nem bánják, ha most tankolni megyünk? Így szépen elmentünk tankolni. Épp megláttuk a delta benzinkutat, mutattuk: oda? Nem, ezek lopnak. Ide nem jövünk. Tudta, hogy dugó van a belvárosban, kikerültünk mindent, de így bejutottunk a szegénynegyedbe, amivel ismét új színfoltját láthattam meg a városnak. A 18 kerületi Havanna lakótelepre hasonlít a" lelakott, a vakolat leesett, kint a blúzom az erkélyen, üvölt a gyerek az utcán" terület. Itt már kicsit otthonosabban mozogtam, hiszen mind laktam a havanna lakótelepen, mind a Blahán. Így lehetne ez még kisPest is :)

A helyi Havanna lakótelep

Megtankoltunk. Elmentünk a parlament előtt, itt meg azt mondta szó szerint a taxis: ez a tolvajok barlangja. Arról számoltak be a panamaiak, hogy a politikusok sokat lopnak..., de nekem csak az futott a fejemben, hogy mennyi lehet a bruttó összeg, ha még így is nagyon virágzónak tűnik itt minden, mondta is a sofőr, hogyha valaki akar dolgozni, akkor talál munkát. Ellentétben costa ricá-val, ott, rengeteg fiatal férfi feküdt a földön. Munkaképes fiatalok. Mások arról is beszéltek, hogy az eddig erős középosztály szűnik meg Panamában, és egyre nagyobb lesz a szakadék a nagyon gazdagok és a szegények között. 

 Az árak: meglepően olcsó Panama. AZ már biztos, hogy olcsóbb mint Costa Rica, nézem az árakat, és a tolmácsom is itt vásárolt be, mert itt minden jó áron van. 

Óriási kínálat a boltokban, mintha amerikában lennénk, minden van, bármi áron...

Cash-free shop

Meg kellett állni az autóval, annyira meglepődtem. Olyan kávézónál jártunk, ahol nem fogadnak el készpénzt. Cash free- a bejáratnál van kiírva, ugyan nem óriási betűkkel, de gondolom tudatják azzal, aki a pénztárnál áll. Magam nem igazán látom fényesnek azt, hogy kiszanálják a készpénzt. De az még érdekesebb, ha ez már pozicionálási alap lesz, vagy versenyelőny!