Ahogy leszálltam a repülőről ezt láttam meg: Costa Rica: Pura Vida!

Amint egyre több időt töltök itt, egyre világosabb és valóságosabb ez az üzenet. 

Már maga az ország neve, annyit jelet, hogy egy gazdag terület. Rico szót itt a finom, ízletes ételekre is használják, ahogy a con gusto – szívesen, szóhasználatban is megjelenik az ízlelés, a táplálás. Azóta megtudtam, itt használják a con gusto-t, Spanyolországban nem ez a szívesen. És sok egyéb szó is, csak itt használatos, vagy itt van más jelentése is. 

Tehát a gazdag föld, gazdag őserdőben, strandokban, nemzeti parkokban. De valahogy bennük van az emberekben, a földi létezés elfogadása. Mindenféle formában. 

Mert, ahogy korábban is írtam mindenhol kutyák rohangálnak, de itt például Karib térségben, gazda nélkül. Nicoya-ban, a buszpályaudvaron láttam kóborolni egy kutyát, senki nem foglalkozott vele. És ez nagy szó, itthon kitessékelnék, kirugdosnák, de mindenképpen elvinnék a kóbor állatokat a buszpályaudvarról. Itt senkit nem zavart, poroszkált jobbra-balra, az én arcom volt a legélénkebb, hiszen én nem szoktam még meg a kóborló kutyákat. (Városi lányként, ha ezt skálába foglalnánk, akkor  a városi létezés 0 skálapont, itt ahhoz képest olyan 70-75 pont a teljes nomád 100 pontjához képest. Szóval azért, becsöppeni egy olyan világból, ahol anyám azt sem engedte, hogy a fűre mezítelenül menjek ki, mert ott bármi megeshet, itt van olyan személy, aki hónapokig nem vett cipőt és fent lakott a hegyekben, szóval, fel kellett gyorsítanom, hogy 0-ról 75 pontra megérkezzek. Ma pl egy óriási sáska lepett meg a széken, hát én ugrottam egy nagyot! ☺ )

Itt az állatokat az élet részének tekintik, ahogy  a növényeket is. Ez az ország, ahogy olvastam, ahol a legnagyobb mennyiségben maradt fent az őserdők kincsei. Szerintem ez az ő, spirituális feladatuk is, megőrizni a természetet olyannak, ami. EZ gyönyörű feladat! Ezért is találó a nemzeti pozícionálásuk!

Nosara-ban is a szállásom  a dzsungel közepén volt, csak annyira megzavarva a dzsungelt, amennyire egy házféle meg tudja zavarni, előtte utána dzsungel.

A tömegközlekedésre az egyik nap felszállt egy nő a buszra úgy, hogy épp szoptatta a babáját. Ülőhelyet keresett, leült és teljesen elfogadott és normális volt, szépen megetette a babáját. Talán csak én néztem meg a nőt. Mert ez az élet rendje, ez teljesen rendben van, ha éhes, egyen. Ehhez képest nálunk „nem nézik ezt jó szemmel”, sőt takargatni kell. Emlékszem barátnőm fel akart jönni egyszer hozzám csak amiatt, mert etetnie kellett volna és nem volt hely.

Ugyanazon a buszon, egy másik nő, kis topban, farmernadrágban állt. A topja olyan rövid volt, hogy látszott a hasa, és picit oldalt kibuggyant a babaháj. A nő olyan kedélyesen beszélgetett, annyira természetes volt a ruha viselése számára. Persze rajta is megakadt a szemem, és látom, hogy a hasa tele van striával, forradásokkal. És közben csacsog, megy az élet. Te jó ég, itthon a nők 99%-a, velem együtt takargatja a striáit. Nehogy a „tökéletlenségünket” valaki is megláthassa. Ismét csak rejtegetés. Pedig ez az élet része! Hát, nem a legcsodálatosabb dolga a világon életre hozni egy gyermeket, na kérem, ez ezzel jár! Nekem 17 éves korom óta tele van a hasam , a combom, a kezem striákkal, mert közel 30 kg-t fogytam, másról sem szólt eddig az életem, minthogy takargassam ezt mindenki elől. A legdurvább az volt, amikor egy műtétem előtt az orvos csak annyit kérdezett (férfi), mikor meglátta a striáimat: Ön szült, vagy kövér volt? No comment. Ismét évekig elástam magam a negatív hitrendszerek világában, és a takargatásban. Még itt tartunk, takargatunk.

De nem itt! Mert ez is az élet része! A testünk magán hordozza az életünk történeteit (Szilasi Márti). Szeressük a történeteinket! Ha azokat takargatjuk, a történetünket takargatjuk.  Pedig, mennyi akarat, és kitartás kell ahhoz például, hogy fogyjál, vagy mennyi szeretet, hogy gyermeket vállaljál? Vagy bármi, ami megesett veled és a testeddel! Ezt az életet ezzel a testtel vállaltuk, és jobb minél hamarabb megbarátkozni vele (ezért olyan frissítően hatnak a huszonévesek body positive mozgalma). Ahelyett, hogy ezekre büszkék lennénk, takargatunk. 

 Elmeséltem a helyi csoportban, ahol oktatok, hogy milyen csodálatos tanításokat kapok, csak az élet minőségéről, milyenségéről. A costa rica-i lány, csak annyit mondott, hogy nagyon jólesett ez neki, mert ők ezt normálisnak tartják, de nem tudták, hogy ez mekkora érték, és kihúzta magát.-Bárcsak több costa rica-i is tudná. -tette hozzá.

Valahogy nekem összefügg a pura vida, tiszta élet koncepció azzal is, hogy Costa Rica , a 13. legboldogabb ország a világon. Nem akar több lenni vagy más, csak az élet veleje.